A kiskutyák szopási ideje körülbelül 6 hét. Számukra - életük első 3 hetében -a legfontosabb a táplálékszükséglet kielégítése.

Életük negyedik hetétől kezdődően, az elkészített táplálékok arányát fokozatosan és lassanként növelve, az anyatejről a szilárd táplálékra való áttérés a 6-7 hét végére történhet meg. Amennyiben ezt szakszerűen hajtjuk végre, akkor a kölykök emésztése nem borul fel, s sem hányás, sem pedig hasmenés nem alakul ki náluk, sőt az anya szervezete sem roppan össze. Az elválasztás utáni táplálására magas tápértékű, megfelelő összetételű tápok is rendelkezésre állnak. A 6 hetes kiskutyákat többnyire véglegesen el lehet választani, hiszen erre az időpontra megnyugtató módon megtanulnak enni és inni.

A helytelenül összeállított táplálék jóvátehetetlen károsodást okozhat a kölykökben, amely különösen a csontfejlődésükön érzékelhető. Amennyiben a kalcium-foszfor arány nem megfelelő, akkor a végtagcsontok és az ízületek torzulhatnak, és ez később mozgásproblémát okozhat. A túlságosan magas fehérjetartalom súlytöbbletet, és idő előtti növekedést eredményezhet, ez pedig ugyancsak a csontok, valamint az ízületek megbetegedésével jár.

Míg a kicsik szopnak, addig különösebb gond nincs a táplálásukkal. Amikor azonban azt vesszük észre, hogy a társaság belenyalogat az anya ételébe, már komolyabb feladatot jelent kosztolásukról gondoskodni. A kicsik elválasztásuktól kezdve felnőtt korukig - vagyis testi fejlődésük befejeztéig - meglehetősen sokat esznek. Ezekbe a kicsi hasakba bizony naponta kétszer-háromszor annyi táplálék fér bele, mint a felnőttébe. Az egészséges kölykök étvágya sokszor egyenesen "nyomasztó". Aki igazán szereti a kutyát - főként a kicsiket - az szívesen bajlódik velük. Aki nem az üzletet látja a tenyésztésben, örömmel nézi a jó étvágyú társaság lakmározását. Kellemes látvány, amikor az etetőedények összeütögetésével megadjuk a jelt a nap legfontosabb eseményére: az evésre! Üvöltve, farkcsóválva rohannak apró lábaikon, bukdácsolva, de tőlük telhetően legnagyobb iramban a csodálatos illatokat árasztó tálak felé. Ezután nem látunk mást, csak hihetetlenül gyorsan mozgó farkakat, nem hallunk mást csak csámcsogást, és néha apró morgást. Néhány rövid perc, és a tálak - tisztára nyalva - üresek. A kicsik pedig ott állnak a tálak előtt, fülig maszatosan az ételtől. Nincs olyan mennyiség, amennyit a be ne kebeleznének, főként, ha húsról van szó. Ha próbaként újra megtöltjük a tálakat, elképesztő módon befalják az egészet. Hasuk úgy néz ki, mint egy kisebbfajta dob, de az istennek sem hagyják abba. A végén, amikor már semmi sem fér beléjük, mindig akad egy-kettő a díszes társaságból, aki nem mozdul el a táltól, és őrzi azt. Legyen szabály a tenyésztő előtt, hogy a túl sok táplálék mindig ártalmasabb, mint a kevesebb. Inkább a minőségre fektessük a hangsúlyt, mint a mennyiségre. Többet ér a kevesebb, sűrű étel, húsdarabokkal, mint a naponta megitatott 1-2 liter tehéntej.

Az egyszeri etetési ételmennyiség a kutyától függ. A kicsik közül vannak olyanok, akik lényegesen többet esznek, és vannak, akik kevésbé jó étvágyúak. Ezért tanácsos, hogy ne egy tálból etessük az egész almot. Az a tökéletes, ha mindegyiknek külön kis edénye van. Ha ez nem megoldható, legalább kettőt-kettőt etessünk egy tálból. Úgy válasszuk meg a párokat, hogy ne kerüljön össze egy falánk, egy rossz evővel. Ilyen esetben a piszmogva evőt a nagyétkű egyszerűen elzavarja, míg ha két falánk kerül össze, egyik sem hagyja majd a maga jussát, és fal, ahogyan telik erejéből.

Úgy gondolom, hogy a kutyatársadalom íratlan szabályai közé tartozik az ún. helycsere törvény is, amely szerint evés közben illik helyet cserélni. "Amit a másik eszik, az biztosan jobb, mint az enyém!" felkiáltással, az első néhány falat után bekövetkezik a helycsere, és mindegyik kölyök a másik ételét próbálja megszerezni. A kezdő tenyésztő mást sem tesz, mint állandóan a saját táljukhoz rakosgatja vissza őket, mert hiszen egyforma mennyiséget adagolt mindegyiknek. Hiábavaló fáradozás! Míg az egyiket visszacipeli a táljához, a többiek már végrehajtották a váltást. A vége rendszerint az, hogy a tenyésztő belefárad, mert a társaság valamennyi tagja valami megszállott konoksággal, az egész idő alatt a másik ételét tartja jobbnak. Egy idő után az ember kimerül és hagyja őket, nem lesz semmi baj, helycsere ide, helycsere oda, a kicsik mindig jól laknak.

Az elválasztás után 6 hetes kortól 12-16 hetes korig naponta 4-szer, 4 hónapos kortól 8 hónapos korig naponta háromszor, 12 hónapos korig kétszer, és ettől kezdve naponta csak egyszer etessünk. A tenyésztő arra ügyeljen, hogy az etetések között eltelt idő lehetőleg azonos legyen.

A kölykök elvárják az egyértelmű viszonyokat. Ez érvényes a táplálkozásukra is. Minél hamarább tanulják meg az ezzel együtt járó szabályokat, a későbbi sorsuk annál könnyebb, és kevésbé lesznek falánkabbak. Szokják meg, hogy mindig azonos időpontban, ugyanazon a helyen és tálból kapják az eledelüket. A legjobb, ha megtanulják, hogy még saját otthonukban is csak adott személyektől fogadjanak el a táplálékot! Idegentől soha! A jövőben ez hasznunkra válik.

A növekedésben lévő kölyöknek meglehetősen sok táplálék kell. Ne feledjük el, hogy hiába él a kutya már néhány ezer éve az ember társaságában, környezetéhez hozzáidomulva, mindenevő lett, mégis örökségként magával hozta ragadozó hajlamát, és mint ilyen, húsevő. Ezt bizonyítja, hogy bélrendszere a testhosszához viszonyítva 6:1. ugyanakkor egy növényevő állat bélhosszának és testhosszának aránya: 20:1. Ez az anatómiai tény is amellett szól, hogy igenis adjunk a kiskutyáknak megfelelő mennyiségű húst, helytelen csupán növényi táplálékokkal etetni.

A kölykök a megevett eleség jelentős részét testük felépítésére és gyarapodására hasznosítják. Testtömegükhöz viszonyított tápanyagok iránti szükségletük körülbelül kétszer annyi, mint a felnőtté. A fejlődő lurkók számára a táplálék minősége éppolyan lényeges, mint a mennyisége. 7-9 hónapos koruk között - növekedésüknek és fejlődésüknek megfelelően - már ugyanannyi táplálékra tartanak igényt, mint a felnőttek. Az etetendő mennyiség vonatkozásában a tápláltságuk az irányadó, amennyiben kövérek, akkor csökkentsük, ha soványak, akkor növeljük a táplálék mennyiségét. A 6-8 hetes kiskutya esetén a legjobb módszer a kornak megfelelő száraz- vagy konzervtáppal történő etetés.

A kölykök táplálkozási viselkedésmódja különböző: némelyik falánk, egyik-másik pedig lassan és keveset eszik. Minden kosztoláshoz friss porciót készítsünk. Amennyiben kedvencünk kihagy egy evést, ne próbálkozzunk különféle finomságokkal, hanem a legközelebbi tervezett időben adjunk neki enni. Ivóvíz mindig legyen előtte! A kicsik a jóllakottság után tevékenyebben, még viharosabban a játszanak.

Fontos követelmény, hogy az eledel alakuljon szilárd, de könnyen üríthető székletté. Egyes eledelek hasmenést okozhatnak, a nagyon sós ételtől pedig kedvencünk sok vizet iszik, emiatt lehetetlen szobatisztaságra nevelni.

A kiskutya fogváltáskor (3 hónapos kor) csaknem minden tárgyat rág, hogy csillapítsa viszkető fogínyét. Ilyenkor kapjon nagy, lapos, főtt csontokat. Sok csont elfogyasztása viszont székrekedést, esetleg bélelzáródást okozhat. Sohasem szabad baromfi csövescsontot adni a kiskutyának, mert ezeket könnyen lenyelhetik egyben, s a nyelőcsőbe szorulhatnak, esetleg kilyukaszthatják a beleket.

A 4-6 hónapos kölyök számára szükséges táplálék mennyiségét - a gyors növekedése miatt - növeljük, hogy kielégítsük élettani igényét. Szakszerű etetés esetén a kiskutya 6 hónapos korára éri el a felnőttkori testtömegének kb. 45%-át. Amennyiben annyit ehet, amennyit csak akar, akkor 6 hónapos korára akár a felnőtt testtömegének 65-75-%-át is elérheti. A csontfejlődés tekintetében igen ártalmas, ha a kedvencünk hirtelen növekszik, mert ilyenkor a csontok nem képesek elviselni a testtömeg többletterhelését. A 6-10 hónapos kiskutyát naponta kétszer etessük. Már felnőttnek tekinthetjük a 10-11 hónapos egyedet, így a napi etetések számát egyszeri alkalomra csökkenthetjük.

forrás: kutya.hu